Szászváros szék (ném. Stuhl Broos, lat. Sedes Szászvárosiensis, Sedes Saxopolitana), 14. sz.-1876. jún. 19.: közigazgatási terület a Magyar Királyságban/az Erdélyi (Nagy)Fejedelemségben,, a szászok földjén, Erdőalján (Unterwald), a Maros balpartja mentén. - A →Királyföldön telepített szász falvak alkották, általuk Altlandnak nevezett részén. É-on Hunyad és Alsó-Fehér vm., K-en Szászsebes szék és Szeben szék, D-en (az országhatár) Havasalföld és Hunyad vm., Ny-on Hunyad vm. határolta. Az első szász telepítések közé tartozott székét először 1339. VII. 14: említették, amikor követük rész vett a →Hétszék gyűlésén. 1376. XI. 9: azon 4 szász város egyike, melyben szűcs céh már létezett, amikor céhszabályzatukat I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-82) megerősítette. 1536-ig a ~i dekanátus székhelye, papjukat választották, fölügyeltek a tp. és az isk. vagyonára. 1479. X: Hasszán-oglu Isza bég betörésekor végigdúlta ~et, a várost fölgyújtotta. I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) 1486: valamennyi szászra kiterjesztette az →Andreanum kiváltságait, az ezzel létrehozott →szász egyetem (Universitas Saxonum) az erdélyi szászok közjogi-pol. egysége, melynek ~ is tagja. - Céheinek kiváltságlevelei (Szászvárosban): 1539: fazekas; 1589: szűcs; 1732 bognár; a szász városokkal és székekkel közös céhei: 1493 (másik 1528, 1540, 1638, 1698): kovács; 1535 (másik 1556, 1563, 1585, 1615): takács; 1536: esztergályos; 1569: fazekas; 1539: szabó; 1540: kesztyűkészítő; 1541: szűcs (a szász városokkal közös); 1540: lakatos; 1561: ötvös; 1562: seborvos; 1568: varga, 1568: kannagyártó, 1569 (másik 1676): bognár; 1570: mészáros; 1588: kádár; 1588: üstműves; 1589: tímár; 1595: molnár; 1618: gombkötő; 1747: késgyártó. 1586: Szászváros harmincadhely. I. Rákóczi György erdélyi fejed. (ur. 1630-48) 1636. XII. 4: a szászvárosi egyezséggel visszaadta Bethlen István elkobzott birtokait. 1705 őszén, mivel ~ megtagadta a kuruc konföderációhoz való csatlakozást, a város falait Pekri Lőrinc leromboltatta. Mária Terézia (ur. 1740-80) a királyföldi szász népesség pótlására ausztriai telepeseket hozatott (ún. Ländlerek), akiket a Nagyszeben és Segesvár környéki falvakban, valamint Szászvárosban telepítettek le. II. József (ur. 1780-90) önkormányzatukat kiváltságaikkal együtt eltörölte, ~et Szeben megyébe kebelezte. Az 1780-as évektől az erdélyi selyemgubó-beváltás egyik közp-ja. 1790-1849: ismét önkormányzatú. Lészay Lőrincet, ~ követét az 1848. V. 29-i kolozsvári tart-gyűlésen leadott „az uniót pártolom” szavazatáért utóbb árulónak nyilvánították. Haynau rémuralma idején az osztr. Hauck Lajos (1799-1850) őrnagyot, Szászváros városparancsnokát, Bem segédtisztjét 1850. II. 19: Aradon fölakasztották. - ~ 1849-60: a nagyszebeni katonai ker. része úgy, hogy 1848. IX-1852. XI: önállóságát megőrizte, de az →Szeben megyébe és a szebeni ker-be osztásával megszűnt; majd a kinevezett hivatalnokok elbocsátása után 1862: visszaszerezte. - 1850. VIII. 22: a szász egyetem isk. célokra alapítványt tett, 1-1 ifjú 150 Ft-os ösztöndíjat kaphatott, az alapból ~ 600 Ft-tal, a felsőbb népisk-kra 1500 Ft-tal részesült. 1851: újabb beosztás és újabb rendezés következett, mely Erdélyt 5 közigazg. és 6 pénzügyi ker-re osztotta, Szászváros az egyik pénzügyi ker. székhelye. 1854. VI. 26-1861. IV: létezett erdélyi 10 közigazg. ker. egyikének székvárosa, a ker. törvényszék székhelye. 1861. IV-1876: önkörmányzatát visszakapta, ekkor már szász többsége megszűnt, városi tanácsában oláhok is helyet kaptak. - Egyh. igazgatása: r.k. hívei az →erdélyi püspökséghez, g.k. hívei →Fogaras-Gyulafehérvárhoz, ev. hívei a nagyszebeni székhelyű ev. egyhm-hez, g.kel. hívei a nagyszebeni g.kel. érsséghez, a zsidók a zarándi ker-hez tartoztak; ref. és unit. gyülekezete a 18-19. sz: nem volt. 1829: 22.588 lakójából s a →szászok földjének 1318 papjából 48 fő ~ben szolgált (6 r.k., 11 g.k., 3 prot., 23 g.kel.), 49 honorácior, 4240 polgár és 18.259 paraszt. - 1843: népiskolái közül 1 r.k. (az erdélyi 223 r.k. isk. 0,4 %-a), 7 prot. (az erdélyi 1131 prot. isk. 0,6 %-a), 14 g.kel. (az erdélyi 286 g.kel. isk. 0,3 %-a), az erdélyi 61.697 isk-ba járó gyermekből a ~ben össz. 629 (1,01%) gyermeket oktattak. - Székhelye: Szászváros (Broos) (1870-ig sz. kir. város), 1786: 533 házában, 664 családjában 3221 fő élt, ebből 15 pap, 23 nemes, 13 tisztviselő, 181 polgár, 1869: 1127 házában, 5661 oláh, m., szász élt. - Községei: Alkenyér (Unter Brodsdorf, Sibot) 1786: 159 házában 167 családban 961 fő, 1869: 260 házában 1148 oláh élt; Balomir 1786: 114 házában 116 családban 602 fő, 1869: 212 házában 914 oláh élt; Berény 1786: 151 házában 156 családban 936 fő, 1869: 190 házában 778 oláh élt; Felkenyér (Ober Brodsdorf) 1786: 245 házában 254 családban 1252 fő, 1869: 309 házában 1766 oláh élt; Kásztó (Kastendorf) 1786: 136 házában 137 családban 842 fő, 1869: 248 házában 1040 fő élt; Kudsir (Ó- és Újkudsir) [1771-1851: az 1. oláh ezredhez tartozott] 1786: 46 házában 89 családban 416 fő, 1869: Ókudsir 462 házában 2294 oláh és m., Újkudsir 121 házában 604 oláh és m. élt; Perkász 1786: 184 házában 188 családban 660 fő, 1869: 205 házában 802 oláh élt; Romosz (Rumess) 1786: 249 házában 252 családban 1300 fő, 1869: 489 házában 1978 oláh és szász élt; Romoszhely (Klein-Rumess) 1786: 237 házában 254 családban 1316 fő, 1869: 415 házában 1352 oláh élt; (Ó)sebeshely 1786: 123 házában 127 családban 699 fő, 1869: 198 házában 898 oláh élt; Újsebeshely 1786: 121 házában 144 családban 735 fő, 1869: 162 házában 770 oláh és szász élt; Szarkafalva (Elsterdorf, Szereka) 1786: 76 házában 82 családban 423 fő, 1869: 89 házában 386 oláh élt; Tordás 1786: 116 házában 129 családban 562 fő, 1869: 169 házában 674 oláh és m. élt; Vajda (Vajdej) 1786: 236 házában 239 családban 1139 fő, 1869: 325 házában 1414 oláh élt. - Ter-e 435 km2, nagyságára ezzel a 11 szász szék/vidék között a 8.; lélekszáma 1869: 22.479 fő, ezzel a 7., lakott helye 16, ezzel a 9. - Népessége 1850: 19.167 fő; 822 r.k. (4,3%), 3360 g.k. (17,5%), 815 ref. (4,3%), 1136 ev. (5,9%), 13 unit. (0,1%), 13.021 g.kel. (67,9%) vall.; 1089 m/székely (5,7%), 1617 szász/ném. (8,4%), 15.595 oláh (81,4%), 866 egyéb nemzetiségű (4,5%), ebből 843 cigány (4,4%); 1869: 22.479 fő; 2004 r.k. (8,9%), 4043 g.k. (18%), 978 ref. (4,4 %), 1303 ev. (5,8%), 2 unit., 14.010 g.kel. (63,3%), 139 izr. (0,6 %) vall.; 1797 m. (8%), 2469 ném. (11%), 17.623 oláh (78,4%), 590 egyéb anyanyelvű (2,6 %); 1880: 20.689 fő; 1745 r.k. (8,4%), 3829 g.k. (18,5%), 949 ref. (4,6%), 1233 ev. (6%), 2 unit., 12.727 g.kel. (61,5%), 203 izr. (0,5%), 1 egyéb vall.; 1827 m. (8,8%), 1965 ném. (9,5%), 16.225 oláh (78,4%), 672 egyéb anyanyelvű (3,2%). - A →vármegyerendezéskor az 1876:33. tc. →Hunyad vármegyébe osztotta. 88

Kőváry I:172, 202. - Szeremlei 1867:356. - Helységnévtár 1873:140. - Pesti II:48. - Meltzl 1886. - Kis 1900. - Neugeboren 1913. - Edelényi-Szabó 1928:689. - Endes 1935: 547. - Hanzó 1941. - Pukánszky 1943. - Sárközi 1963. - Céhkataszter 1975. II:402. - Herner 1987. - Dányi 1993. - Dávid 1994. - Varga E. 2002. V: 18.